Jóga – nem csak a jógaszőnyegen

A jóga szanszkrit szó „összekapcsolódást, összefűzést jelent. Felmerül a kérdés, rendben, de mit mivel kapcsol össze? Ahogy A. C. B. S. Prabhupada írja A tökéletes jóga című könyvben: a jóga segítségével „a jóval, a tökéletessel, az egészségessel, a csodálatossal, a boldogsággal, az Abszolút Igazsággal” kerülhet kapcsolatba az ember.

A jóga elméleti hátterét és célját a védikus írásokból ismerjük, ilyenek az Upaniṣadok is, amelyek Kr. e. 800–500 között keletkeztek. Az első rendszerszintű összefoglalást Patañjali, egy indiai bölcs készítette, lehetőséget teremtve számunkra arra, hogy megismerjük, megtartsuk ennek a tudománynak az elemeit. Patañjali a jóga szútrában (jelentése: fonal, vezérfonal), mely rövid, tanulságos szövegekből áll, nyolc ágra osztotta a jógát mint tudományt. Ezen szövegek több évszázadon keresztül íródtak (Kr. e. 2–5. század), ezért felmerül a kérdés: Patañjali elkezdte, és aztán a bölcsek felvették ezt a nevet, és így folytatták a munkáját, vagy Patañjali olyan emelkedett jógi volt, hogy képes volt az életenergiáját több száz éven keresztül a testében tartani? Négy fejezetet, 196 rövid aforizmát, tartalmaz ez az írás, amelyben a bölcs bemutatja a jóga tudományának gyakorlati tapasztalatait is.

Az első fejezet bemutatja a samādhi (egybeolvadás, megvilágosodás) szintjeit, fajtáit és az eddig elvezető úton esetlegesen felmerülhető akadályokat. A második fejezet ír a kriya jógáról (a test belső tisztítása leginkább prāṇayāmák gyakorlása által) és a jóga gyakorlásának nyolc ága közül ötről – amiről idén cikksorozatot készítek. A harmadik fejezet ír a további két ágról (dhārana, dhyāna), és a különleges képességekről (siddhik), amik a jóga gyakorlásával elérhetők. A negyedik fejezetben Patañjali a Prakriti (természet) és a Purusha (lélek) közti különbségről, és arról a jógiról ír, aki képes megkülönböztetni a kettőt, azaz megvilágosodott.

A szútra első négy sora az egész szöveg kivonata és lényege: „Most következik a jóga ismertetése. A jóga az elme mozgásainak kioltódása. Ebben az esetben a Látó nyugszik. Minden más esetben a Látó az elme mozgásaival azonosul.”

Patañjali nyolc jógatechnikája lehet akár egy-egy lépcsőfok a samādhi, a „megvilágosodás” lépcsőjén, vagy egymást, egy időben támogató gyakorlatok a cél elérése érdekében.

A jóga nyolc tagja 1. Yāma (kerülendő dolgok), 2. Niyāma (követendő dolgok), 3. Asana (testhelyzetek), 4. Prāṇāyāma (légzés), 5. Pratyahāra (relaxáció), 6. Dhārana (koncentráció), 7. Dhyāna (meditáció), 8. Szamādhi (beolvadás, megvilágosodás).

A jóga első lépcsőfoka tehát egyáltalán nem korlátozódik a jógaszőnyegre (a többi sem igazán), hiszen életmódbeli változásokat, tudatosságot jelent, igényel. A yāma öt kerülendő tettet, viselkedést foglal magába, ezzel együtt öt olyan viselkedésformát, ami közelebb visz a kapcsolódáshoz.

Az első ilyen az ahimsa. A nem ártás elve, az ártás, az erőszak kerülése. Fontos, hogy a felesleges szenvedésokozás elkerüléséről van itt szó, hiszen már a légzésünkkel belekerülünk a hanyatlás-születés körforgásába, de törekednünk szükséges a lehető legkisebb mértékű pusztítás, ártás okozására. Én személy szerint figyelem a lépteimet, hogy ne lépjek hangyákra, ez egy jó relaxációs, tudatossági, ha úgy tetszik mindfulness-gyakorlat. Nyilván ez (is) az oka annak, ha valaki nem fogyaszt húst, de ilyen kis figyelmesség például a csigák útközépről való áthelyezése a fűbe, egy galamb kikerülése, hogy ne ijedjen meg stb. Az ahimsa elve az elméből indul, a gondolatainkkal. Először a gondolatainkat kell megfigyelni, mennyire ártók, erőszakosak? Másokkal és magunkkal szemben egyaránt. Ha észreveszed, hogy haragos, ártó gondolatod támad valakivel kapcsolatban, az már jó. Innen lehet elkezdeni megpróbálni megelőzni, vagy átírni ezeket a programokat. Figyeld meg, mennyire „beszélsz csúnyán” magaddal belső monológodban? Beszélnél így azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz?

A jóga útja tehát gondolataink megfigyelésével kezdődik. Mik azok a triggerpontok, amelyekre erőszakos gondolatok születnek bennünk? Érdemes lefejteni a „Miért?”-kérdés ismételgetésével, addig, amíg kibukik a gyökéroka annak, miért ez a reakciód arra a történésre. Az ártó gondolatok ellentéte a szeretetteljes, jóakaró gondolatok, a hála érzete. Érdemes megkérdezned magadtól, ha mérges, ártó gondolatok jelennek meg: „Mit tanulhatok ebből a helyzetből?” Egy idő után már hálás leszel azokért a szituációkért, amik régebben bosszantottak, mert tudod, hogy ezek által fejlődsz, hogy általuk tudsz közelebb kerülni A Nagy Célhoz.

Amint a gondolataidban egyre kevesebb ártó minőségű jelenik meg, nyugodtabb leszel, belső állapotod harmonikusabb lesz, és ezáltal szavaid is ezt az állapotot fogják tükrözni. A szavak a gondolatokból születnek. Ha erőszakosak a gondolataink, szavaink is azok, kommunikációnk agresszív, türelmetlen, nem empatikus. A külső-belső kommunikációra egyaránt igaz.

Ha erőszakmentessé teszed gondolataidat, empatikusan, megértőn, jóindulattal, türelmesen tudsz kommunikálni, és tetteid is türelmesek, kedvesek lesznek mind a környezeteddel, mind önmagaddal.

A yāma második pontja a satya – a hazugság, az illúzió kerülése. Természetesen ez azt jelenti, hogy a kommunikációnk legyen őszinte önmagunkkal és társainkkal is. Az őszinte kommunikáció azt mondatja velünk, amit valójában érzünk, gondolunk. Az őszinteséghez hozzá tartozik az is, hogy a tetteink is gondolatainkat, szavainkat követik. A kommunikáció amellett, hogy őszinte, legyen jószándékú és hasznos is, egyébiránt, ha nem tudunk ilyet mondani, lehet, hogy jobb, ha csöndben maradunk. De a satya nemcsak azt tartalmazza, hogy legyünk őszinték, hanem azt is, hogy kerüljünk ki a māya, az illuzórikus anyagi lét fátyla alól, hogy ne azonosítsuk önmagunkat tovább a testtel, a tettekkel, gondolatokkal.

A harmadik yāmaelem az aparigrāha, a kapzsiság kerülése. Ez nem egyenlő azzal, hogy le kell mondanunk minden anyagi javunkról, bevételünkről. Csupán azt jelenti, hogy elégedjünk meg azzal, amink és amennyink van. A minél-többet-minél-jobbat akarás elkerülését, mert ez a kör soha nem ér véget, ezért soha nem hozhat elégedettséget. Bíznunk szükséges abban, hogy az élet támogat minket, és mindig megvan az, amire szükségünk van, anélkül, hogy görcsösen többre vágynánk. Emellett azt is jelenti, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan a javainkhoz, hiszen azok nem a mieink. Ahogy a testünk, úgy minden más is, ami körülveszi azt, csak kölcsön van. Megkaptuk egy időre, és aztán el kell engednünk. Ez a természet, az élet törvénye; a születés-halál, létrejövés-elmúlás körforgása.

A negyedik elem az asteya: lopástól való tartózkodás. Nyilvánvaló, hogy más anyagi (anyagban megnyilvánult) javait eltulajdonítani nem helyes, de ez az elv a szellemi javakra is vonatkozik. Érdemes megvizsgálni a gondolatainkat, hogy mennyi a sajátunk, és mennyi az, amit csak megszokásból szajkózunk, és akár már nem is értünk vele egyet, amit mástól hallottunk, és anélkül, hogy integrálódott volna, a sajátunké tettük volna, ismételgetjük reflexszerűen.

Az ötödik és egyben utolsó erény az, ami a mai társadalomban a legnehezebben bevehető: a brahmacarya, az érzékek kielégítésétől való és a szexuális tartózkodás, illetve mértékletesség. Manapság folyamatosan érzékkielégítünk: eszünk, iszunk, különböző dolgokat szívunk, filmeket, sorozatokat nézünk, zenét hallgatunk, tárgyakkal vesszük körbe magunkat, szexuális kielégülést keresünk – mindezt mértéktelenül. A jóga, bár kapcsolódást jelent, nem a fizikai síkon. A jóga eszközei és célja a Felső Lélekkel való összekapcsolódás, és minden egyes technika és gyakorlat abban segít és arról szól, hogy érzékeinket befelé fordítsuk, hiszen az igazság, a fény belül látható meg, a külvilág illúziója ezt eltakarja, tehát ha tudattalanul túl sok energiát fektetünk a külső dolgokkal való kapcsolódásba, az egyre mélyebbre húzza az életenergiánkat, és ez akadályozza annak felfelé szállását, azaz a valódi kapcsolódást. Nem az érzékek elfojtásáról van szó, hanem azok céljának átalakításáról. Minden érzékszervünkkel tudunk a magasabb, a lelki élet felé fordulni (lelki témájú könyvek, filmek, zenék „fogyasztása”, felajánlott étel fogyasztása, mantrameditáció, mudrák használata stb.), és ha így teszünk, az igazán hozzásegít a végső célhoz, a samādhihoz.

Hadd adjak keretes szerkezetet, és zárjak egy, az ahimsāhoz köthető idézettel Mahatma Gandhitól: „Ha oly módon juttatod kifejezésre a szeretetedet, hogy az kitörölhetetlen benyomást tesz az úgynevezett ellenségre, akkor neki viszonoznia kell azt… és az sokkal nagyobb bátorságot igényel, mint ütni.”